Tamás 58 éves volt.

Vagy ahogy ő mondaná, élt

28 évet egészségben, amit követett még 30 év permanens küzdés az életért a HIV/AIDS árnyékába”.

Ez a 30 év fájdalmasan kivételes volt. Tamást 1993 nyarán szűrték ki. A kezdeti kísérleti gyógyszerek nem használtak, rendszeres “vendége” volt a kórháznak. Számos kínzó betegségen esett át, délelőtt kezelésekre járt, délután dolgozni ment. 2005-ben végre találtak olyan gyógyszert, ami hatni kezdett. Az öröme azonban nem tartott sokáig: 2007-ben daganatos megbetegedést állapítottak meg nála, ám nem volt kórház, nem volt orvos, aki vállalta volna a műtétet. Féltek tőle, megalázták, elzavarták, de ő kitartott. Óriási eredménynek számított, hogy végül mégis megoperálták. Az elsők között volt, aki megkapta a szükséges egészségügyi ellátást a László Kórház falain kívül.

Kitaposom nektek az ösvényt

– mondta egyszer. Nagy árat fizetett érte. Az életét súlyos betegségek kísérték, számos nehéz műtéten esett át, de végtelen élni akarása mindig segített rajta.

Tamás segíteni akart a sorstársainak, küzdött a diszkrimináció ellen, kereste azokat a fórumokat, ahol meghallják a szavát, kereste a lehetőséget arra, hogy tanítson, érzékenyítsen. Fordította a külföldön megjelenő tudományos cikkeket, figyelemmel kísérte a nemzetközi HIV/AIDS-kutatás eredményeit, és továbbadta az információit.
Meghatározó szerepe volt a Retropajzs Egyesület megalakulásában, melynek a halála napjáig alelnöke volt.

Tamás a tizennegyedik súlyos műtétje után 2023. augusztus 6-án feladta a küzdelmet. Elkísér minket biztató üzenete:

Nektek ma már ezt nem kell végig csinálnotok!