„Szoptassak, vagy jobb, ha mégsem…?” – kommentár 2.

A „gyermek nem szoptatása” kényszerhelyzet ennél az érintett nőnél stigmatizációval terhelt.

A múltban jó adherenciát (megbízhatóan szedi-e a gyógyszerét). Az egyetértés kialakulásának jók a feltételei. Ezek mellett a feltételek mellett a következőket beszélném meg vele:

• az ismert adatbázis alapján egy posztpartális (szülés utáni) szoptatás miatti MTCT (mother-to-child-transmission) (anya-gyermek transzmisszió) 100%-ig nem zárható ki
• míg egy adaptált csecsemőtáplálással igen
• egy immunszupressziós antiretrovirális terápia mellett a rizikó nagyon csekély, ha minden jól megy a terhesség alatt
• a gyermek részben kitett az anya által szedett antiretrovirális gyógyszereknek
• ha amellett dönt, hogy szoptatja a gyermekét, úgy havonta kellene jönnie vírusterhelés / vírusszám kontrollvizsgálatra
• így az adherenciát (megbízhatóan szedi-e a gyógyszerét) is ellenőrizni lehetne
• ez esetben kizárólag szoptatnia lenne szabad, tehát nem szabadna mással (táp) hozzátáplálnia
• egy védőnő / szülésznő által folyamatos nyomon követéses gondozásban kellene részesülnie, és nehézségek, mint pl. mastitis (emlőgyulladás), rhagia (folyás, váladékozás) stb. esetén abba kell hagynia a szoptatást.

BHIVA (British HIV Association) Guidelines kiadványában (2019) és a Német-, Osztrák Szakmai Irányelvek (2017) szakkonferencia iránymutatásaiban is hasonló megfogalmazások találhatók.

Minden egyes páciens esetében gondosan össze kell gyűjteni a keletkezett adatokat, hogy az ajánlásainkat még biztonsággal fogalmazhassuk meg.

Források:

• https://www.hivandmore.de/archiv/2019-2/hiv-und-schwangerschaft-2019-erfolg-durch-interdisziplinaere-vernetzung.shtml

• https://www.hivandmore.de/archiv/2019-3/stillen-oder-besser-doch-nicht.shtml

• https://www.hivbuch.de/