„Szoptassak, vagy jobb, ha mégsem…?” – kommentár 1.

Kegészítve a szoptatás elhagyásának általános gyakorlatát az anyai HIV-fertőzöttség esetén, a Német-, Osztrák Szakmai Irányelvek (2017) egy individualizált ellátást irányoznak elő, ha az anyák mégiscsak szoptatni szeretnék a gyermeküket. A szoptatás alapfeltételként az anya ART kezelése melletti vírusterhelés tartós elnyomását jelölik meg. A HIV melletti szoptatás követelményeként mind a brit, mind a svájci ajánlások ugyanezt fogalmazzák meg. A tartós immunszupresszió fogalmát mindenestre sokkal pontosabban definiálják: Az anyai vírusterhelésnek / vírusszámnak a terhesség teljes időszaka alatt VL ≤20 kópia / ml kell lennie. A fenti esetben a terhes nőnek már 2 alkalommal volt ún. „bukfenc” a kezelésében, még ha nagyon alacsony is, de volt kimutatható mennyiségű vírusa. Az, hogy ennek a hátterében a terhesség miatti hányás, gyógyszerszedési adherencia (megbízhatóan szedi-e a gyógyszerét), vagy a vér alacsony hatóanyag szintje rejlik-e, még nyitott kérdés. Ami biztos, az az, hogy ez a női páciens nem felel meg a szoptatás optimális feltételeinek. Ugyanennyire biztos, hogy a saját privát környezetében a „gyermek nem szoptatása” kényszerhelyzet miatt nem szeretné, hogy kiderüljön róla, hogy HIV-vel élő. Az első gyermeke születésénél a TBC gyógyszerek miatt még lemondott a szoptatásról. Most azonban úgy tűnik, hogy már eldöntötte, szoptatni fogja gyermekét. Ennek ellenére még egyszer át kell vele beszélni a szoptatás előnyeit és hátrányait továbbá a szoptatási időszak alatti monitorozás kérdését. Ha végérvényes, hogy szoptatni fog a kismama, úgy meg kell vele együtt határozni a szoptatás időtartamát, és meg kell vele állapodni abban, hogy azonnal elhagyja a baba anyatejjel történő táplálását, amint újabb vírusterhelés / vírusszám-növekedést jeleznek a laborvizsgálatok. A páciens döntését – amilyen korán csak lehet – le kell kommunikálni a helyi ellátó hálózat belső szakmai körei felé is, és ezután mindenkinek, minden, az ellátásban résztvevő félnek ezt kell következetesen képviselnie. Szoptatás cART-kezelés alatt A „PROMISE Study” (2019) keretében a szoptatás biztonságát vizsgálták meg 2.431 anya-gyermeke pároson. Ebben a kutatásban vagy az anya kapott cART-kezelést, vagy a babának adtak Viramune (Nevirapine) [ma már újszülötteknél nem ajánlott, mint első] profilaxist. A HIV átadási ráta 0,3% volt 6 hónap, illetve 0,7% volt 12 hónap szoptatási idő eltelte után. Kettő HIV-transzmissziós esetet jegyeztek fel, az anyák negatív vírusterhelése (méréshatár alatti vírusa) mellett. A tanulmány során a szoptatott gyermekeknél az ART-expozíciós kezelésnek semmilyen negatív hatását nem tudták feljegyezni. Szoptatott gyermekek estében, az ART-expozíciós kezelések lehetséges hosszú távú mellékhatásairól még nem állnak rendelkezésre. Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5825265/ Németországi adatok: A Német HIV-terhességi regiszter már felöleli a szoptatás témakörét is, jelenleg is folyik két tanulmány feldolgozása és kiértékelése. A „HELENE” és „SISTER” névre hallgató projektek ezen kívül vizsgálják az eddigi, a szoptatással kapcsolatos adatokat és a szoptató nők tapasztalatait is. A „SISTER” vizsgálathoz, mely a szoptató kismamákra fókuszált, német nyelven egy kérdőívet is összeállítottak: https://www.positive-network.de/akuf/wp-content/uploads/2020/05/Fragebo%CC%88gen_Stillen_03.pdf Források:

• https://www.hivandmore.de/archiv/2019-2/hiv-und-schwangerschaft-2019-erfolg-durch-interdisziplinaere-vernetzung.shtml

• https://www.hivandmore.de/archiv/2019-3/stillen-oder-besser-doch-nicht.shtml

• https://www.hivbuch.de/